Türelemmel viselt hosszú betegség után

2015.szeptember 25-én

életének 65. esztendejében elhunyt.

Annyira akartam élni

a betegséget legyőzni.

Búcsúztam volna Tőletek,

de erőm nem engedett

Így búcsú nélkül szívetekben

tovább élhetek.

Hajdú M.

"...Mártély mérföldkő az életemben. A 70-es évek elején, szinte kislányként érkeztem először a Mártélyi Ifjúsági Képzőművészeti Táborba. Minden résztvevőt egy művésztanár mellé osztottak be, aki a két hét alatt korrigált, szeretettel, de kellő szigorral egyengette utunkat. Az egykori <<Négyesfogat>>-ból (Fodor István, Hézső Ferenc, Holler László, lelkes István festőművész tanárok) valahogy én mindig Hézső Ferenc tanár úrhoz kerültem. Megtisztelő volt, amikor egyik évben a tanárok kinyitották műtermeik, egyben otthonuk ajtaját a tábor hallgatói előtt és bepillantást nyerhettünk munkásságukba, megismerhettük családjukat...
...Hálás vagyok a sorsnak, hogy ide vezetett, köszönöm az eddigi éveket, azt, hogy egy ilyen közösség részese lehettem..."

Hajdú M.

Szolnokon született egy négygyermekes családba 1939-ben, az élete nagy részét Abonyban töltötötte. Budapesten a Képző és Iparművészeti Gimnáziumban érettségizett. Első képeit akvarell technikával kezdte, majd később megismerkedett az olaj technikával. Festményeinek témái az általa nagyon szeretett alföld, a Tisza és a tanyasi élet, amelyek életének részei voltak. Képei nagy részét kiülve a természetbe a helyszínen készítette. A világos fényű és színtől gazdag képeket szerette. A képei a realizmust képviselik, nem a fényképszerűen de érthetően jeleníti meg azokat. Utóbbi időben absztrakt képeket is készített. Abonyban, Szolnokon és Budapesten többször volt kiállítása. Az ország sok városában is egy-egy alkalommal bemutatkozott. Csoportos kiállításokon is gyakran vett részt. A Nagybányai festők voltak a példaképei. A Mártélyi Szabadiskolának hosszú éveken át megbízhatóan résztvevő alkotója volt, Imre bácsit és könnyed akvarelljeit mindenki ismerte, kedvelte.

Idős korában 2010-ben hunyt el.

Festőművész, publicista 1949-ben született. A szegedi Tömörkény Gimnázium kerámia szakos hallgatójaként vett részt először a tábor munkájában. Az első tíz évben lelkes és szorgalmas táborhallgató, majd azt követően 1975-től 1982-ig hét éven keresztül táborvezető, később mint szakmai tanácsadó tevékenykedett Mártélyon. Táborvezetőként fáradhatatlanul gondoskodott a vendég előadókról, törődött a betegekkel, vagy érvényesítette a tábor rendszabályait. Ugyanígy törődött azzal is hogy mindenki jól érezze magát, és megfelelő szakmai képzésben részesüljön. A Mártélyi Képzőművész Táborok Baráti Körének elnöke lett annak megalakulása után. Nagyon sokoldalú alkotó volt, lehetett volna cserépkályha készítő keramikus, grafikus, fotós, makettező, népművelő és lapszerkesztő. Legutóbb újságírás volt a kenyere, de leginkább arra emlékezett vissza és arról álmodozott, hogy napfölkeltét fössön Mártélyon a társaival. Bármilyen messze is volt a holtágtól, mindvégig Mártélyinak érezte magát.

2000-ben súlyos betegségben elhunyt, kívánságára hamvait a holtágba szórták.

Fodor József 1935. december 9-én Hódmezővásárhelyen született. 1958-ban a szegedi pedagógiai főiskolán szerzett rajz–földrajz szakos tanári diplomát. Itt Füstös Zoltán, Vinkler László, Major Jenő és Kopasz Márta tanítványa volt. 1958-tól tanárként dolgozott, s jelentős művészetpedagógiai munkát is végzett. Bekapcsolódott a város pezsgő képzőművészeti életébe, rajzolás, festés, kiállítások és művészeti oktató-nevelő tevékenység töltötte be az életét, és a művésztelepek. Főleg Tokaj, ahol 1965-ben, az odajáró Füstös Zoli bácsival és Hézső Ferenccel együtt vetették fel a Mártélyi képzőművész tábor gondolatát, és rögtön meg is valósították. Szerencséjükre sok támogatóra találtak. Ebben az első táborban alapítótanárokként Füstös Zoltán és Fodor József tevékenykedtek. Vezető és korrigáló tanárként adhatta tovább tudását a sok fiatal, és a később idősebbekkel is kiegészült táborhallgatóknak. Munkái az ország és a világ sok részén megtalálhatók, díjak és nívódíjak jelzik munkásságát. Hódmezővásárhely díszpolgárává választották.

Rövid, súlyos betegség után 2007 tavaszán, életének 72. esztendejében elhunyt.

Tulajdonképpen a Mártélyi Tábor kiötlője, szülőatyja.

1901-ben Balatonlellén született. A Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Hódmezővásárhelyen élt, ahol elismert alkotó volt. A vásárhelyi Petőfi Művelődési Ház képzőművészeti szakkörét vezette, később megyei szakfelügyelő lett. A mártélyi tábor gondolata a tokaji művésztelepen fogant meg, ehhez csatlakozott egyik tanítványa Fodor József is. Az első táborban már mint alapító tanárok tevékenykedtek.

Született Esztergomban, 1950. november 12-én. Művészeti tanulmányit az esztergomi Művelődési Központ képzőművész körében kezdte meg, – tehetségére Gyarmathy Tihamér és Karsai Zsigmond festőművész, valamint Laborcz Ferenc szobrászművész figyelt fel – majd szabadiskolai keretek között Hézső Ferenc és Fodor József voltak mesterei. Autodidakta alkotó volt. 1982-től a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének tagja, az esztergomi Petőfi Sándor ÁMK képzőművészeti körének vezetője, a Labor MIM alkotócsoportjának vezetője, művésztanár a mártélyi nyári művésztelepen. Kezdeti természetelvűsége után később erőteljes absztrakciós terek és különleges textúrák, felületek képzése volt rá a jellemző. Különféle faktúrájú anyagokra is szívesen festett.

Elhunyt Esztergomban, 1992. március 25-én.

Giza, ahogy mindenki hívta ismerte. Törékeny hajlott, vékony alakja már messziről felismerhető volt a mártélyi határban, különösképp hozzá tartozott, és elmaradhatatlanul kísérte mint az árnyék, egy hatalmas, barátságos német juhász kutya. Giza a csodálatos és érzékeny személyiségével, rendszeresen ámulatba ejtett minket a tűéles vonásokkal madártollakról készült színes grafikáival, festményeivel. Minden munkája leheletfinomságot mutatott, mint a lelke. Imádta a Mártélyi-holtág vadvilágát, az egyetemen magánszorgalomból még az ornitológia szakot is elvégezte. Ha kellett, akkor az Unicum melegítette fel a lelkét, mondhatni a védjegye volt.

Giza ott halt meg, ahol a legjobban szeretett lenni, a táborban, kedvenc sátrában, 2008-ban örökre elaludt.

Az 1951-ben Dorogon született, az Egri Tanárképző Főiskolát földrajz-rajz szakon végezte 1973-ban. 1982-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1984-től tagja a Művészeti alapnak, 1985-től a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének. Klasszikus grafikai műfaj, a rendkívüli precizitást és önfegyelmet igénylő rézmetszet volt a fő alkotói kifejező eszköze, leginkább ezek a nyomatai a közismertebbek. Ezenkívül készített akvarelleket és olajképeket is. Fiatal korától aktív és hűséges résztvevője, majd később korrigáló és oktató tanára volt a Mártélyi Alkotó Tábornak. A tábor szellemiségéből és lehetőségeiből adódóan főképp az akvarell festés rejtelmeibe vezette be a kezdő tábor-hallgatókat.

Otthon, Dorogon utoljára 1996-ban, Esztergomban pedig 2006-ban láthatta a közönség önálló tárlaton alkotásait.

2007-ben tragikus körülmények között elhunyt.